Joel on Software

Joel on Software   Joel, szoftverekről

 

További "Joel on Software" cikkek magyar nyelven

További "Joel on Software" cikkek angol nyelven

E-mail a szerzőnek (angol nyelven)

 

A Big Mac és a Mezítelen Séf (The Naked Chef)


Szerző: Joel Spolsky
Fordította: József Tóth
Szerkesztette: Krisztián Gyuris
2001. január 18.

Mai kérdésünk: Miért van az, hogy a legrosszabb minőségű munkák a világ legnagyobb IT tanácsadó cégeitől származnak?

Miért van az, hogy a szépreményű kezdő tanácsadó cégek egy sor látványos sikersztori és csillagászati növekedés után igen gyorsan középszerűségbe süllyednek?

Erről gondolkoztam és arról, hogy a Fog Creek Software (a cégem) számára milyen növekedés lenne megfelelő. És a legjobb leckét a McDonald's szolgáltatta. Igen, a hátborzongató hamburgerlánc.

A Big Mac sikerének titka az, hogy bár nem túl jók, de minden egyes példány éppen azonos mértékben és módon nem annyira jó. Ha képes vagy együtt élni a nem-annyira-jóval, akkor a Big Macedet a meglepetés legkisebb esélye nélkül fogyaszthatod el.

A Big Mac másik titka az, hogy az „idióta” és a „debil” (a pontos technicus terminusokkal élve) fokozatok közötti IQ elegendő ahhoz, hogy pontosan olyan meglepetésmentes Big Maceket állíts elő, mint a világ bármely más tetszőleges Big Macje. Ez azért van, mert a McDonald's valódi titkos hozzávalója az a tekintélyes méretű üzemeltetési útmutató, amiben meglepő részletességgel taglalják a pontos lépéseit annak a folyamatnak, amit minden franchise partnernek követni kötelező minden Big Mac előállításakor. Ha egy Big Mac szendvicset 37 másodpercig sütnek az alaszkai Anchorage-ben, akkor 37 másodpercig fogják sütni Szingapúrban is - nem 36 és nem is 38 másodpercig. A Big Mac előállításához csupán a nyamvadt szabályokat kell követned.

A szabályokat megfelelően intelligens emberek fektették le (a McDonald's Hamburger egyetemén) azért, hogy az agyilag kevésbé eleresztettek és a szuperagyak számára egyaránt rendelkezésre álljanak. A szabályok egyébként több biztonsági óvintézkedésre is kitérnek - például csengetéssel jeleztetik, ha a krumpli túl sokáig maradt az olajban - amivel már a nem kicsi emberi gyarlóságot is ellensúlyozni képesek. Stopperek és időzítők találhatók mindenütt. Külön rendszer gondoskodik arról, hogy a hely felelőse fél óránként ellenőrizze, megfelelően tiszták-e a mellékhelyiségek. (Megjegyzés: nem azok.)

A rendszer alapvetően azt tételezi fel, hogy mindenki hibákat fog elkövetni, de a kimenetként jelentkező hamburgerek - hogy is mondjam - „konzisztensek” lesznek és mindig megkérdezik Tőled, hogy adhatnak-e hozzá krumplit.

Csupán a móka kedvéért: hasonlítsunk össze egy McDonald's szakácsot (aki pontosan követ egy sor szabályt és gőze sincs az ételekről) és egy olyan lángelmét, mint a The Naked Chef (A Mezítelen Séf) név alatt tevékenykedő brit kedvenc Jamie Oliver! (Ha most úgy döntesz, hogy lelépsz erről a honlapról és helyette a Mezítelen Séf MTV-szerűen megkomponált klipjeit nézed meg a bazsalikomos ajóka-saláta készítéséről, akkor áldásom rád. Egészség kísérjen utadon.) Ha már itt tartunk, akkor megjegyzem, hogy egy McDonald's séf és egy igazi gourmet séf összehasonlítása teljesen abszurd, de kérlek függeszd fel a kételkedésed egy pillanatra mert ennek ellenére tanulságos lesz.

Nos igen, a Mezítelen Séf éppenséggel nem követ semmilyen Üzemeltetési Útmutatót. Egyáltalán nem mér semmit sem le. Miközben főz, azt látod, hogy az étel őrült táncban suhan ide-oda, alig követhetően. „Épp hozzáadunk csak egy kis extra rozmaringot, ebből semmi baj nem lehet, és jó alaposan megrázzuk” - mondja. „Most szépen összezúzzuk. Nagyszerű. És most feldobáljuk.” (Igen, valóban úgy tűnik, mintha csak szerte-szét dobálná. Bocs, de ha én próbálnám dobálgatni, akkor tuti, hogy nem sikerülne.) Alig 14 másodperc alatt előállít egy teljes ínyencvacsorát párolt, hasított, illatos fűszerekkel töltött tengeri sügérből, gombás burgonya ágyon, salsa verde szósszal. Itt_egy_nagyobb_nyelés_következik.

Nos, azt hiszem, eléggé egyértelmű, hogy a Mezítelen séf ételei jobbak, mint amikkel a McDonald's szolgál. Még ha ostobának is tűnik a kérdés, érdemes elmerengeni a miérten. Nem is annyira ostoba kérdés. Miért nem képes egy kimeríthetetlen erőforrásokra támaszkodó, óriási léptékű cég, a legjobb ételmérnökök és a mérhetetlen készpénzállomány együttese egy normális ebédet összehozni?

Képzeld el, hogy a Mezítelen séf elunja a „képernyő-akrobataságot” és éttermet nyit. Mivel ő egy zseniális séf, az étel eszméletlen jó lenne, amitől persze tolonganának a vendégek, és a hely megrázóan sok profitot termelne.

Egy megrázóan sok profitot termelő étterem élén állva gyorsan rádöbben az ember, hogy még ha minden este teltház is van, és 19 dollár az előétel és 3.95 a kóla, akkor is van egy természetes profitplafon, mert egyetlen séf csak bizonyos mennyiségű ételt képes elkészíteni. Ezért aztán felveszel még egy séfet, és lehet, hogy további éttermek nyitásába kezdesz, esetleg más városokban.

És rögtön egy új probléma üti fel fejét: az, amit a műszaki területeken a skálázhatóság problémája néven emlegetünk. Az étteremmásolat készítésekor döntést kell hoznod: vagy felbérelsz egy másik, hozzád hasonlóan tehetséges séfet (aki aztán valószínűleg elvárja és kiharcolja magának az általa kialakított profittöbblet nagy részét, ezért aztán minek az egész) vagy felbérelsz egy fiatalabb séfet, aki nem olyan jó, aztán a lelkes vendégek hamarosan rájönnek erre és elkerülik az étteremmásolatodat.

A skálázhatósági probléma legelterjedtebb megoldása az olcsó, hozzá nem értő séfek felbérelése és ellátása pontos előírásokkal, amiket követve „lehetetlen elszúrniuk”. Csak kövesd a szabályokat és igazi ínyesmester lesz belőled!

Probléma: ez nem igazán működik. Egy jó séf több millió olyan dolgot csinál, ami már az improvizáció területére esik. A jó séf az őstermelői piacon megpillant néhány ínycsiklandó mangót és összedob egy mangó-cilantro salsát a nap halsültje mellé. A jó séf képes áthidalni egy burgonyahiányt a helyben kitalált taro-szeletkéivel. A betanított biorobotséf az utasításokat követve képes lehet az adott ételek előállítására, ha minden megfelelően működik és rendelkezésre áll, de igazi tehetség és képzettség hiányában nem lesz képes rögtönzésekre; többek között ezért nem látsz sohasem jikamát a McDonald'snél.

A McDonald's egy egészen pontosan adott fajtájú burgonyát igényel, amit az egész világon termesztenek, és amelyet óriási adagokban előre feldarabolva lefagyasztanak a szűkebb időszakok áthidalására. Az előre feldolgozás és a fagyasztás miatt a hasábburgonya nem annyira jó, mint lehetne, de mindenképpen konzisztens és a séffel szemben nem támaszt semmilyen követelményt. Valójában a McDonald's több száz dologgal is biztosítja, hogy a termékei állandó megbízható minőségben gyárthatók maradjanak, bármilyen képességű személyzettel aki a konyhába helyezhető, még ha a minőség „egy kissé” alacsonyabb szintű is.

Részösszegzésképpen:

  1. Bizonyos dolgokhoz tehetség kell, hogy sikerüljenek.
  2. A tehetség nehezen skálázható.
  3. A tehetség skálázásának egyik elterjedt módszere az, hogy a tehetségesek szabályokat készítenek a tehetségtelenebbek számára.
  4. Az eredményként kapott termék minősége igen rossz.

És pontosan ezt a történetet láthatod lejátszódni az IT tanácsadásban. Hányszor hallottad már a következő történetet?

Mike boldogtalan volt. IT szakértők óriási cégét bérelte fel, hogy megalkossák A Rendszert. A felbérelt IT tanácsadók hozzá nem értők voltak, idejüket „A Módszertan” állandó emlegetésével töltötték, és több millió dollárt felemésztve végül semmit sem hoztak létre.

Nagy szerencséjére Mike rátalált egy fiatal programozóra aki tényleg okos volt és tehetségben sem szűkölködött. A fiatal programozó megalkotta az egész rendszert egyetlen nap alatt, 20 dollárért és egy pizzáért. Mike örömét nem lehetett leírni. Minden barátjának javasolta az ifjú programozót.

Az Ifjú Programozó elkezdte kazalba rakni a pénzét. Hamarosan több munkája volt, mint amit el tudott végezni, és ezért felbérelt pár embert, hogy besegítsenek. A jó emberek túl sok részvényopciót akartak, ezért aztán még fiatalabb, frissen végzett programozókat bérelt fel és egy 6 hetes intenzív képzéssel „szintre hozta” őket.

Felmerült a probléma, hogy a „képzés” nem lett egyöntetűen eredményes, ezért aztán az Ifjú Programozó nekiállt szabályokat és folyamatokat lefektetni, amik aztán az I. P. szándéka szerint majd egységes eredményekhez vezetnek. Az évek során a szabályzat egyre nőtt. Hamarosan elérte a hatkötetes álomhatárt és felvette A Módszertan nevet.

Eltelt néhány tucat év és az Ifjú Programozó most egy Hatalmas Inkompetens IT Tanácsadó, akinek van egy nagy M-mel írandó módszertana és sok-sok olyan alkalmazottja, akik vakon követik A Módszertant-t, még akkor is, ha az nem vezet eredményre, mert piszkosul nincsen ötletük arról, mi mást tehetnének, és nem igazán tehetséges programozók - éppen csak jóakaratú műszaki értelmiségiek, akik átestek egy hathetes képzésen.

És a Frissen Hatalmas Inkompetens IT Tanácsadó elkezd hibázni. Az ügyfelek elégedetlenek. És egy másik tehetséges újonnan jött programozó elhappolja az üzletüket és a körforgás ismét kezdődik elölről.

Szükségtelen ezen a helyen neveket említeni, ez a körforgás más több tucatszor lejátszódott. Az összes IT szolgáltató cég beleesik a mohóság bűnébe és megpróbál gyorsabban nőni, mint amilyen ütemben tehetséges embereket képes felvenni, és rétegről rétegre építgeti a szabályait és eljárásait, amelyek segítenek „konzisztens”, ha már nem kitűnő munkákat létrehozni.

De a szabályok és az eljárások csak akkor alkalmazhatók sikeresen, ha minden klappol. Számtalan „adat-bázisú honlap” tanácsadó cég ütötte fel fejét az elmúlt években és töltötte fel sorait gyorstalpalókon átpaszírozott totál kezdőkkel, akiknek éppen elmagyarázták az adat-bázisú honlapok készítésének 14 alapvető tudnivalóját („figyu, öcsi, itt egy select állítás, építs belőle honlapot!”). De a dotkomok önmagukba omlanak és egyszer csak igény támad professzionális grafikus felhasználói felület programozásra, C++ tudásra és valódi számítástechnikai tudományra, és azok a pajtik akik fegyvertárában csak a select állítás lapul egyszerre túl meredeknek találják az áttérés ütemét és leszakadoznak. De továbbra is próbálkoznak, követve a 17. fejezet adatbázisok normalizálásáról szóló szakaszát, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva nem jön már be az Új Világban. E cégek zseniális alapítói persze képesek alkalmazkodni az új világhoz: Tehetséggel megáldott informatikus-tudósok ők, akik bármit képesek megtanulni, de az általuk épített cégek nem képesek alkalmazkodni, mert a tehetség helyett szabályzat-alapú működésre váltottak, és a szabályzat nem követi az új idők szelét.

No és mi a történet tanulsága? Óvakodj a Módszertanoktól. Nagyszerű eszközök arra, hogy mindenki eljusson egy kiábrándító, de működő teljesítményszintre, de egyben mindazon tehetségesebbek számára, akik menekülnek a korlátoktól, kétségbeejtőek. Számomra eléggé nyilvánvaló, hogy egy tehetséges séf nem talál önmagára a McDonald's burgereinek készítésében, éspedig pontosan a McDonald's szabályai miatt. Így hát miért tartják annyira nagynak a módszertanaikat az IT tanácsadók? (Ez kifog rajtam.)

És mit jelent ez a Fog Creek számára? Nos, a céljaink között sosem szerepelt a hatalmas tanácsadó céggé válás. Az általunk végzett tanácsadás csupán egy eszköz egy cél érdekében -- a hosszú távú cél egy állandóan nyereséges szoftvercéggé válás, és ezt azzal érjük el, hogy az alkalomszerűen végzett tanácsadásokkal kiegészítjük a szoftveres bevételeinket. Mindaddig folytatni fogjuk a tanácsadást, amíg a szoftverből származó bevételek el nem érik a kiadásaink szintjét. Ezt követően még mindig fogunk tanácsadással foglalkozni, de akkor már pozícióban leszünk ahhoz, hogy megszűrjük és megválasszuk a kapcsolatainkat, és elsősorban azokra a kapcsolatokra fogunk koncentrálni, amelyek támogatják a szoftvereinket. A szoftvereladás, mint az köztudott, eszméletlenül jól skálázható. Amikor egy új FogBUGZ ügyfél bukkan fel, akkor úgy teszünk szert új bevételre hogy nem kell költenünk szinte semmit sem.

Ennél is fontosabb az a megrögzött eltökéltség, hogy csak a legjobb embereket vegyük fel... tökéletesen kielégít minket, ha megfelelő emberek hiányában kicsik maradunk (bár a hat hetes alapszabadság mellett nem tűnik nehéznek új embereket találni). És mindaddig megálljt mondunk a növekedésre, amíg az újonnan felvett emberek nem szívtak magukba elegendő tudást ahhoz, hogy az újonnan érkezők élére álljanak.



A fordítás alapjául szolgáló angol cikk címe: Big Macs vs. The Naked Chef  

Joel Spolsky a Fog Creek Software alapítója. A Fog Creek egy apró szoftvercég, székhelye New York City. Joel a Yale egyetemen végzett, majd programozóként és menedzserként dolgozott a Microsoftnál, a Viacomnál és a Junonál.


Az itt olvasható oldalak egyetlen személy véleményét tükrözik.
Minden itt megjelenő tartalom ©1999-2005 Joel Spolsky. Minden jog fenntartva.

FogBUGZ | CityDesk | Fog Creek Software | Joel Spolsky