Joel on Software

Joel on Software   Joel, szoftverekről

 

További "Joel on Software" cikkek magyar nyelven

További "Joel on Software" cikkek angol nyelven

E-mail a szerzőnek (angol nyelven)

 

Stratégia a színfalak mögött V. rész


Szerző: Joel Spolsky
Fordította: Lászlo Kóvács
Szerkesztette: Krisztián Gyuris
2002. június 12.

A főiskolán két bevezető közgazdasági kurzust vettem fel: a makroökonómiát és mikroökonómiát. A makroökonómia mindenféle ködös, valóságban nem követhető elmélettel volt tele, mint például hogy „az alacsony munkanélküliség inflációt gerjeszt”. Ezzel szemben a mikroökonómia csupa hasznos és érdekes dologról szólt. A kereslet és kínálat kapcsolatának elméletéről úgy tűnik, hogy tényleg működik. Ha például egy versenytársunk csökkenti árait, akkor termékünk kereslete megcsappan, hacsak nem engedünk mi is árainkból.

Mai epizódunkban ezen elméletek egyikét mutatom be, mely sok mindent megmagyaráz a jól ismert informatikai cégek némelyikéről. Mindeközben felfedeztem valami érdekeset a nyílt forráskódú szoftverekről: a legtöbb cég azért öl hatalmas pénzeket nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésébe, mert ez jó üzleti stratégia számukra. Tehát egyáltalán nem azért, mert megcsömörlöttek a kapitalizmustól vagy elkötelezték magukat a szabad szoftver mellett.

Minden termékhez tartoznak a piacon helyettesítő és kiegészítő termékek. A helyettesítő terméket akkor veszik az emberek, ha az első termék túl drága. A csirke például a marhahús helyettesítő terméke. A csirketenyésztő akkor ad el több csirkét, ha a marhahús ára felmegy.

A kiegészítő termék olyan termék, melyet a legtöbbször együtt vásárolnak meg egy másik termékkel. A benzin és az autó egymás kiegészítő termékei. A hardver az operációs rendszerek klasszikus kiegészítő terméke. A gyermekmegőrző pedig az éttermi vacsora kiegészítő terméke. Egy kisvárosban például, ha a helyi ötcsillagos szálloda étterme Valentin napi akciót szervez, akkor a helyi gyermekmegőrzők megduplázzák áraikat. (A korai időpontokban még a kilencéveseket is munkára fogják.)

Változatlan körülmények esetén egy termék kereslete megnő, ha kiegészítő termékének ára csökken.

Megismétlem, mert nagyon fontos: Egy termék kereslete megnő, ha kiegészítő termékének ára csökken. Ha például a Miamiba szól repülőjegyek ára lecsökken, akkor a miamibeli szállodák iránti kereslet megnő - mert több ember utazik Miamiba, és nekik szállodaszobára van szükségük. Ha a számítógépek ára csökken, akkor több ember vásárol belőlük. Nekik szükségük van operációs rendszerre, ez megnöveli az oprendszerek keresletét, tehát azok árai nőhetnek.

Ez az a pont, ahol sok ember megpróbálja összezavarni a dolgokat a következő kijelentéssel: „Nono! A Linux INGYENES!" Na persze. Először is, amikor a közgazdászok árról beszélnek, akkor a teljes árat értik alatta. Ebbe beletartoznak az olyan járulékos költségek is, mint az üzembe helyezéshez szükséges idő, a felhasználók átképzése és a létező folyamatok átállítása. Ezeket a dolgokat hívjuk együttesen „teljes birtoklási költségnek”.

Másodszor, a szinte ingyenes (free-as-in-beer) szoftverek szószólói azt hiszik, hogy kivonhatják magukat a közgazdaság szabályai alól, mert az árcédulán nulla szerepel, mellyel nyugodtan szorozhatják a költségeket. Íme egy példa: Amikor a Slashdot megkérdezett egy Linux fejlesztőt, Moshe Bar-t, hogy a jövőbeli Linux kernelek kompatibilisek lesznek-e a létező eszközmeghajtókkal, az azt választolta, hogy erre semmi szükség. „A cégek által fejlesztett szoftverek költsége 50-200 $ között mozog hibajavított kódsoronként. A nyílt forráskódú szoftverekhez nem tartoznak ilyen költségek." Moshe azt állítja, hogy teljesen rendben van, ha minden Linux kernel elavulttá teszi a létező eszközmeghajtókat, mivel ezek újraírásának költsége nulla. Ez nem igaz. Moshe tehát azt állítja, hogy az a kis idő, melyet a kernel visszamenőleges kompatibilitásának biztosítására kellene szánni, egyenlő az összes meghajtó újraírásához szükséges elképesztő időszükséglettel, mivel mindkét időmennyiséget annak „költségeivel” szoroz, ez pedig szerinte nulla. Ez egyértelműen hamis. Az eszközmeghajtók frissítéséhez szükséges fejlesztői órák ezreinek vagy millióinak bizonyára van valamilyen költsége. És amíg az új meghajtók elkészülnek, a Linux elég szerencsétlen helyzetben lesz a piacon, hiszen nem támogatja a meglévő hardvert. Ezt a „nulla költségű” kapacitást nem lenne jobb felhasználni a Gnome fejlesztésére és finomítására? Vagy esetleg új hardverek támogatására?

A javított kód NEM ingyenes, függetlenül attól, hogy fizetett fejlesztők készítik vagy nyílt forráskódú. Még ha nem is kell dollárokat kifizetni a kódért, akkor is fellép az elszalasztott lehetőségek miatti költség, ez pedig időben mérhető. Véges számú önkéntes programozótehetség áll rendelkezésre a nyílt forráskódú munkákhoz, és minden nyílt forráskódú projekt versenyez más projektekkel a véges programozói kapacitásért. A valóságban csak a legvonzóbb projektek rendelkeznek több programozóval, mint amire szükségük van. Összegzésképp azt mondhatom, hogy nem szimpatizálok azokkal az emberekkel, akik vad közgazdasági elméleteket vezetnek le a szinte ingyenes szoftverek alapján, hiszen - ahogyan én látom - a nullával osztás hibájába esnek.

Eazel closed.A nyílt forráskódú szoftverek sem mentesülnek a gravitáció vagy a közgazdaságtan törvényei alól. Láthattuk ezt többek között az Eazel, ArsDigita és a korábban VA Linux-ként ismert cég példájából is. De valami történik, amit a nyílt forráskódú világban csak kevesen értenek meg: sok nagy cég - melyek elsődleges célja a részvények értékének maximalizálása - egy csomó pénzt fektet a nyílt forráskódú szoftverekbe, általában nagy programozócsapatok fenntartásával. Ez az, amit a kiegészítő termékek elmélete megmagyaráz.

Emlékeztetőül még egyszer: egy termék kereslete megnő, ha kiegészítő termékének ára csökken. Általánosságban elmondhatjuk tehát, hogy egy cég stratégiai érdeke, hogy termékeinek kiegészítői olyan olcsók legyenek, amennyire az lehetséges. Az elméletileg elérhető legalacsonyabb ár a „tömegcikk ár”. Ez az az ár, mely akkor lép fel, ha sok versenytárs kínál azonos (nem megkülönböztethető) minőségű árukat. Tehát:

Az okos cégek megpróbálják tömegcikké tenni termékeik kiegészítőit.

Ha ezt meg tudják tenni, akkor termékeik iránt megnő a kereslet, tehát egyre többért és többért adhatják el azokat.

Amikor az IBM megtervezte a PC architektúrát, kereskedelmi, és nem egyedi termékeket alkalmazott, és (forradalmi) IBM-PC Technical Reference Manual kiadványában gondosan dokumentálta a csatlakozási felületeket az alkatrészek között. Miért? Azért, hogy más gyártók is készíthessenek alkatrészeket. Amíg a gyártók betartják a csatlakozási felületek előírásait, termékeik használhatók lesznek a PC-kben. Az IBM célja az volt, hogy a PC alkatrészek piacát tömegcikkek piacává változtassa, mivel ez a piac a PC piac kiegészítője. Sikerrel jártak. Rövid időn belül cégek sokasága ugrott be a memóriakártyák, merevlemezek, nyomtatók stb. piacára. Az olcsó kiegészítő termékek megnövelték a PC-k keresletét.

Amikor az IBM megvásárolta a Microsoft PC-DOS operációs rendszerét, a Microsoft gondosan ügyelt arra, hogy ne kizárólagos jogokat adjon el. Ez tette lehetővé, hogy ugyanazt a dolgot a Microsoft eladja a Compaq-nak és még vagy száz további OEM gyártónak, akik legálisan másolták az IBM PC-t az IBM saját dokumentációi alapján. A Microsoft célja az volt, hogy tömegpiaccá változtassa a PC piacot. Hamarosan a PC tömegcikké vált, örökösen zuhanó árakkal, örökösen növekvő teljesítménnyel és olyan kis árréssel, hogy nehéz volt profitot elérni ezen a területen. Az alacsony árak természetesen megnövelték a keresletet. A PC-k iránti nagy kereslet növelte kiegészítő terméke, az MS-DOS keresletét. Ha a körülmények nem változnak, akkor egy termék nagyobb kereslete esetén a profit is nagyobb. Ezért van az, hogy Bill Gates megvehetné Svédországot, mi meg nem.

Az idén a Microsoft ismét megpróbálja eljátszani ezt a forgatókönyvet: új játékkonzoluk - az XBox - tömegesen gyártott PC hardverelemekből áll, nem egyedi alkatrészekből. Az elmélet (melyet ez a könyv részletesen elmagyaráz) az volt, hogy a tömeghardver minden évben olcsóbb lesz, tehát az XBox árai csökkenhetnek. Úgy tűnik, hogy ez öngól: a PC tömeghardver már most is dömpingáron kapható, tehát az XBox gyártási költségei nem csökkennek olyan mértékben, ahogyan a Microsoft azt szeretné. A Microsoft XBox stratégiájának másik része a DirectX használata. A DirectX egy olyan grafikai könyvtár, melynek használatával különböző videólapkákon futó kódot lehet írni. A cél tehát az, hogy a videólapkákat tömegcikké tegyék, lecsökkenjen azok ára, tehát több játékot értékesítsenek. Ebből származik az igazi profit.De miért nem próbálják a videólapka gyártók tömegpiaccá változtatni a játékpiacot? Ez sokkal nehezebb. Ha például a Halo című játékból hihetetlenül sokat eladnak, akkor ahhoz nem lehet helyettesítő terméket találni. Az emberek a moziban a Csillagok háborúja: A klónok támadása helyett nem néznek meg egy Woody Allen filmet. Lehet, hogy mindkettő nagyszerű film, mégsem helyettesítik egymást. Tehát: Mit csinálnál szívesebben, videólapkát vagy játékokat?

Tedd tömegcikké terméked kiegészítőit!

Ez a stratégia megmagyarázza, hogy sok nagy cég miért fektet nagy pénzeket a nyílt forráskódú szoftverekbe. Tekintsük át ezt!

Szalagcím: Az IBM milliókat költ nyílt forráskódú rendszerek kifejlesztésére.

Mítosz: Azért teszik ezt, mert Lou Gerstner olvasta a GNU alapelveket, és rájött, hogy igazából nem is szereti a kapitalizmust.

Valóság: Azért teszik ezt, mert az IBM IT tanácsadó céggé alakul. Az IT tanácsadás a vállalati szoftverek kiegészítő terméke. Az IBM tehát igyekszik tömegcikké változtatni a vállalati szoftvereket, és ennek legjobb módja, hogy támogatja a nyílt forráskódú kezdeményezést. És lám, tanácsadó divíziójuk egyértelműen nyer ezzel a stratégiával.

Szalagcím: A Netscape nyílt forráskódúvá teszi webböngészőjét.

Mítosz: Azért teszik ezt, hogy ingyen kódoljon nekik az új-zélandi internet kávézók törzsközönsége.

Valóság: Azért teszik ezt, hogy tömegcikké tegyék a webböngészőt.

Ez volt a Netscape stratégiája az első naptól kezdve. Vessünk egy pillantást a Netscape legelső sajtóközleményére: a böngésző „ingyenes". A Netscape ingyen adta a böngészőt, hogy pénzt keressen a szervereken. A böngészők és a szerverek klasszikus kiegészítő termékek. Minél olcsóbbak a böngészők, annál több szerver adható el. Ez soha nem volt annyira igaz, mint 1994 októberében. (Valójában a Netscape meglepődött, amikor az MCI belépett az ajtón, és annyi pénzt szórt az ölükbe, hogy a böngészőt akár ingyen is adhatták. Ez nem volt az üzleti tervben.)

A Netscape azért tette nyílt forráskódúvá a Mozilla-t, mert ebben látta a lehetőséget a böngésző olcsóbb fejlesztésére. Tehát olcsóbban használhatta ki a tömegcikk előnyeit.

Később az AOL/Time Warner felvásárolta a Netscape-et. A szerverszoftver - melynek elvileg ki kellet volna használni a tömegcikké vált böngészőket - nem teljesített túl jól, így aztán megszabadultak tőle. Tehát: miért is fektetne AOL/Time Warner további pénzt a nyílt forráskódú szoftverekbe?

Az AOL/Time Warner egy szórakoztatóipari cég. A szórakoztatóipari cégek számára kiegészítő termék az összes terjesztési platform, így a webböngészők is. A cégóriásnak tehát stratégiai érdeke, hogy a szórakoztatóipari termékek terjesztésére szolgáló platformok - így a webböngészők is - tömegcikké váljanak, melyekért senki nem kérhet pénzt.

Érvelésemet egy kicsit aláássa, hogy az Internet Explorer is ingyenes. A Microsoft szintén tömegcikké akarta változtatni a webböngészőket, hogy el tudja adni asztali és szerver operációs rendszereit. Egy lépéssel tovább mentek, és olyan komponensgyűjteményt adtak közre, melyet bárki felhasználhat webböngésző készítésére. A Neoplanet, AOL és Juno is ezeket a komponenseket használta webböngészői felépítéséhez. Feltéve, hogy az IE ingyenes, miért akarja a Netscape „még olcsóbbá” tenni a böngészőket? Ez egy megelőző intézkedés. Meg kell akadályozniuk, hogy a Microsoft teljes monopóliumhoz jusson a webböngészők területén - még az ingyenes böngészők területén is - mert a monopolhelyzet elméleti lehetőséget teremt a böngészés árainak más módon történő növelésére, például a Windows árának emelésére.

(Érvelésem még ennél is bonyolultabb, mivel elég nyilvánvaló, hogy a Netscape azokban a napokban nem igazán tudta, hogy mit csinál. Valószínűbb az a magyarázat, hogy a felsővezetés technológiai szempontból alkalmatlan volt feladatára, és nem volt más választásuk, mint hogy elfogadjanak bármit, amivel a fejlesztők előhozakodtak. A fejlesztők kódolók voltak, nem közgazdászok, és csak véletlenül jöttek elő azzal a megoldással, mely stratégiai érdekeiket szolgálja. De adjuk meg nekik a kétely előnyét.)

Szalagcím: A Transmeta alkalmazza Linus-t a Linux fejlesztésére.

Mítosz: Azért tették, hogy nyilvánossághoz jussanak. Egyébként hallott volna bárki a Transmetáról?

Valóság: A Transmeta CPU-kat gyárt. A CPU természetes kiegészítője az operációs rendszer. A Transmeta tömegcikké szeretné tenni az operációs rendszereket.

Szalagcím: A Sun és HP finanszírozza a Ximiant a Gnome fejlesztésére.

Mítosz: A Sun és HP támogatja az ingyenes szoftvereket, mert szeretik a sokszínűséget.

Valóság: A Sun és HP hardvercégek. Gépeket gyártanak. Annak érdekében, hogy pénzt keressenek a gépeken, tömegcikké kell tenniük a hardvereket kiegészítő ablakozó rendszereket. Miért nem fogják a pénzt, és fizetnek a Ximiannak egy saját operációs rendszer kifejlesztéséért? Ezt már megpróbálták (a Sun a NeWS-zal, a HP pedig a New Wave-vel), de ők valójában hardvercégek, elég szegényes szoftverfejlesztési gyakorlattal. Ezenkívül arra van szükségük, hogy az ablakozó rendszerek olcsó tömegcikkek legyenek, ne olyan többletszolgáltatások, melyért fizetniük kell. Tehát fizetnek a Ximian programozóinak, éspedig teszik ezt ugyanazért, amiért a Sun megvásárolta a Star Office-t, és nyílt forráskódúvá tette: tömegcikket akarnak csinálni a szoftverből, és pénzt akarnak keresni a hardveren.

Szalagcím: A Sun fejleszti a Java-t, az új „bytecode" rendszert, mely lehetővé teszi platformfüggetlen alkalmazások irását.

A bytecode ötlet nem új - a programozók mindig megpróbálták annyiféle rendszeren futtatni megírt kódjukat, amennyin csak lehetséges. (Így teszik tömegcikké kiegészítőjüket). A Microsoft is rendelkezik évek óta olyan p-kód fordítóval és hordozható ablakozó réteggel, mely lehetővé teszi az Excel futtatását Mac, Windows, és OS/2 rendszeren, valamint Motorola, Intel, Alpha, MIPS és PowerPC lapkákon. A Quark is rendelkezik olyan réteggel, mely a Macintosh kód Windows alatti futtatását teszi lehetővé. A C programozási nyelv leginkább hardverfüggetlen assembler nyelvként fogható fel. Ez egyáltalán nem új ötlet a szoftverfejlesztők körében.

Ha a szoftver bárhol futtatható, akkor a hardver egyre inkább tömegcikké válik. Ahogy lemennek a hardverárak, a piac kibővül, és nagyobb lesz a kereslet a szoftverek iránt (a vásárlóknak pedig több pénzük marad szoftverre, ami így drágább lehet.)

A Sun lelkesedése a bárhol futtatható kód iránt (Write Once, Run Everywhere - WORA) hogy is mondjam, elég furcsa, hiszen a Sun hardvercég. A hardverek tömegcikké tétele az, amire egyáltalán nincs szükségük.

Hoppá!!!

A Sun kissé megszállottá vált. Nem tudnak felülemelkedni Microsofttól való félelmükön, és olyan stratégiákat alkalmaznak, melyek inkább dühüket, mint érdekeiket tükrözik. A Sun két stratégiája: (a) a szoftver tömegcikké tétele az ingyenes szoftverek terjedésének elősegítésével és fejlesztésével (Star Office, Linux, Apache, Gnome stb.), és (b) a hardver tömegcikké tétele a bytecode architektúrát és WORA-t támogató Java fejlesztésével. Oké, Sun, itt a nagy kérdés: Hova ülsz le, ha a zene elhallgat? A saját hardver és szoftver előnyeinek kihasználása nélkül a termékeid csak tömegáron adhatod el. Ez pedig nem igazán fedezi még a guadalajarabeli olcsó gyárakat sem, nemhogy a kényelmes irodákat a Szilícium-völgyben.

„De Joel!" mondja Jared. „A Sun az operációs rendszert próbálja tömegcikké tenni, mint a Transmeta, nem pedig a hardvert."Lehet, de tény, hogy a Java bájtkód tömegtermékké teszi a hardvert, ezzel pedig komoly kárt okoz a Sunnak.

Az egyik fontos tanulság ezekből a példákból, hogy a szoftver számára elég egyszerű tömegcikké tenni a hardvert (csak írni kell egy hardverabsztrakciós réteget, mint például a Windows NT HAL, ami csak egy kis kód), de a hardver számára hihetetlenül nehéz a szoftvert tömegcikké tenni. A szoftver nem cserélhető le, amint azt a StarOffice marketingcsapat is lassan megtanulja. Még ha a termék ingyenes is, a Microsoft Office-ról való áttérés költsége akkor sem nulla. Amíg az áttérés költsége nem válik nullává, az irodai csomagok nem válnak valódi tömegcikké. És a legkisebb különbségek is azt okozhatják, hogy az áttérés fájdalmas lesz. Annak ellenére, hogy a Mozilla minden szükséges funkcióval rendelkezik, és kitűnően használható az on-line reklámablak-bezárásos játék elkerüléséhez, mégsem térek át rá. Nagyon hozzászoktam, hogy az Alt-D kombinációval ugorjak a címsávra. Ez van. Ez az apró különbség bőven elegendő ahhoz, hogy a termék elveszítse tömegcikk státuszát. De kivettem a merevlemezt egy IBM számítógépből, beraktam egy Dell gépbe, és lám, a rendszer elindul, és minden úgy működik, mint a régi gépben.

Amos Michelson, a Creo elnök-vezérigazgatója mesélte, hogy minden alkalmazottjuknak el kell végezni egy kurzust, melyet ő egyszerűen „gazdasági gondolkodás"-nak hív. Nagy ötlet. Még a mikroökonómia egyszerű elvei is sokat segítenek a mai változások megértésében.



A fordítás alapjául szolgáló angol cikk címe: Strategy Letter V  

Joel Spolsky a Fog Creek Software alapítója. A Fog Creek egy apró szoftvercég, székhelye New York City. Joel a Yale egyetemen végzett, majd programozóként és menedzserként dolgozott a Microsoftnál, a Viacomnál és a Junonál.


Az itt olvasható oldalak egyetlen személy véleményét tükrözik.
Minden itt megjelenő tartalom ©1999-2005 Joel Spolsky. Minden jog fenntartva.

FogBUGZ | CityDesk | Fog Creek Software | Joel Spolsky